4. Leave me

- Olyan jó, hogy én is mindig a legelcseszettebbeket kapom ki…- dünnyögte arcát a föld felé fordítva.
Az vagyok. Egy kibaszott selejt. Még az ő szemében is. Éreztem, ahogy könnyeim lassan utat törnek felfelé és némán végig csordogálnak arcomon. Gyorsan elkaptam a fejem és pulcsim ujjával próbáltam eltűntetni az egyre sűrűbben ömlő könnycseppeket.
- Te sírsz? – kapta el a csuklóm és maga felé fordított.
 Arca kifejezéstelen volt. Lesütöttem a szemem és leráztam magamról gyengén szorító ujjait.
- Te sírsz. – jelentette ki. Megráztam a fejem mire unottan felsóhajtva magához szorított. A pólójába markolva próbáltam eltolni magamtól, de nem engedett. Úgy ölelt mintha tudná, mit érzek és, hogy nem tud, ezzel segíteni mégis szükségem volt rá. Az enyémhez simuló mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, ahogy a jeges levegőt mélyen a tüdejébe szívta.  Néhány másodperc múlva eltolt magától és könnyfoltos felsőjére meredt majd fürkésző pillantással felnézett rám világosbarna haja takarásából. – Sajnálom. – szakadt ki belőle és láttam rajta mennyire megeröltető volt ez kimondania. Köszönöm. Akartam mondani, mikor hirtelen a bokrok szétnyíltak és egy felzselézett hajú fiú nézett le ránk lesajnáló tekintettel.
- Te degenerált. – sziszegte majd unottan hátra fordult. - Megvan. – kiáltotta mire elemlámpák hadának reflektorszerű fénye irányult felénk.
- Retardált. – forgatta a szemét bosszúsan majd lazán talpra ugrott aztán lesöpörte a nadrágját és segítségkérően felém nyújtotta a jobbját. – Komolyan nem léphetek ki az utcára anélkül, hogy a rohadt paparazzok, és vagy a fél világ ne tudjon róla?
– Louis. – hosszan elnyújtva ejtette ki a nevét és nagyot sóhajtva állt szembe vele.
- Mit Louis? Komolyan kérdeztem. – megragadta a tenyeremet és ujjait az enyémbe kulcsolva felhúzott.
Nem akartam előttük bénázni. Ezért óvatosan a másik lábamra helyeztem a testsúlyomat.
- Ő ki? – tátogta felém rángatózó szemekkel a zselézett hajú. Louis egy pillanatra hunyorított majd megadóan egy fának támaszkodva meredt rá. – Bocs, de mi van?
- Faye. – túrtam bele a hajamba – A nevem.
Összeráncolt homlokkal fordult felém, mint aki csak most veszi észre, hogy ott vagyok.
- Z..- kezdte, de én közbevágtam.
- Zayn, tudom.
- Nem rajongó? – fordult Louis felé felvont szemöldökkel.
Kezdtem unni, hogy úgy beszélt rólam, mintha ott se lennék.
- Nem az. –  rugdosta unottan a földet.
- Most, hogy ezt sikerült másodszorra is megállapítani... – kezdtem mikor a bokor újra szétnyílt és egy göndör hajú fiú lépett elő.
- Megütlek Louis. Ki akarsz nyírni? Tudod, hogy.. – úgy látszik ez a közbevágás elég népszerű és gyakori náluk. Engem személy szerint Idegesített.
- Ne hisztizz már Harold. – túrt közömbösen a hajába majd nagyot sóhajtva rám nézett és összevonta a szemöldökét mintha elfelejtette volna, hogy én is ott állok. Remek. Tényleg.
- Komolyan besértődtél? – lépett közelebb félre lökve Zayn-t.
Olyanok voltak, mint egy idegbeteg házaspár.
- Larry Stylinson. – morogtam a szememet forgatva.
- Az. – hajtotta le Louis a fejét és halvány félmosolyra húzta a száját.
- Louis, ez rohadtul nem vicces. – temette arcát a tenyerébe Harry. – Amúgy meg ki ez ?
- Faye. – válaszolt helyettem Zayn.
- Hogy-hogy nincs Itt a nyáladzó zombi tömeg? – fordultam körbe felvont szemöldökkel.
- Én inkább Paul-on csodálkozom. – rázta meg a fejét ajkát beharapva Louis.
- Ne örülj! Itt vagyok. - fogta meg hátulról a pólóját a nagydarab testőr. Néhány másodpercen belül
elöntötték a helyet a rendőrök. Még mindig a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy kerültem ilyen helyzetbe és mit keresett itt Louis. Teljesen össze voltam zavarodva. A gondolatok vadul kavarogta a fejemben és a bokám lüktetése egyre erősödött. Nem ez volt a legmegfelelőbb pillanat, hogy kérdezősködjek ezért inkább úgy döntöttem megpróbálok egyedül haza jutni. Ahogy vártam senki se jött utánam. Szerintem fel se tűnt nekik, hogy eljöttem. A sikítások egyre közelebbről hallatszottak majd néhány másodperc múlva test is társult hozzájuk. A sarkon beözönlő több ezer örjöngő lány egyenesen a park felé rohant fellökve engem.
- Szia aszfalt rég dumáltunk. – paskoltam meg magam mellett a jéghideg földet.
- Minden oké?
Felkaptam a fejem és a vakuvillanások, paparazzok és fangirl-ök visongását túlkiabálva felnéztem.
- Paul?
Megragadta a kezemet és talpra húzott.
- Gyere. – tolt maga előtt. Befordult a sarkon és sebes léptekkel megindult a fényszórók felé. A fekete limuzin szinte teljesen eggyé olvadt a sötétséggel.
- Szállj be. – tépte fel az ajtót közben ajkát harapdálva pislogott mögénk.
- Nem! Nem szállhatok be idegenek autójába.– jelentettem ki és leráztam magamról a kezét.
- Ne idegesíts! – nyúlt ki egy vékony kar, megragadta a csuklómat és berántott a kocsiba. Az ajtó hangos csattanással zárult be mögöttem. Paul előre sietett és mielőtt bármit is tehettem volna a gázra taposott.

4 (!!!!!!) Komi után új rész (: