3. Who are you?

Hirtelen szorítást éreztem a csuklómon majd a testem rándult egyet és halk puffanással a földre zuhantam. Fel akartam sikítani, de puha ujjak tapadtak a számra és képtelen voltam bármilyen hangot is kiadni. Meg fogok halni.~ futott át a fejemben. Amúgy is ezt akartad, nem? Elvesztettél mindent nincs értelme tovább küzdeni a semmiért. Minden izmomat elernyesztve hagytam, hogy a karjaiba essek.
-  Ne, Ne, Ne. - hadarta kétségbeesetten és paskolgatni kezdte az arcomat. A szemeim kipattantak és legszívesebben felsikítottam volna, de képtelen voltam rá. Meredten bámultam a villogó lámpák halvány fényében a tiszta kék szempárba. Világos barna haja a homlokába hullott, ahogy óvatosan fölém hajolva fürkészte az arcomat. – Basszus, megijesztesz. – kapott a tarkójához majd elhúzta a száját és megkönnyebülten fújta ki a bennt tartott levegőt. Ijedten fordultam körbe majd néhány másodperc múlva megint talpon voltam, futásra készen, de ő újra a csuklóm után kapott és lerántott maga mellé.
-Lebuktatsz. – rázta meg a fejét majd óvatosan kilesett a bokrok takarásából.
- Sikítani fogok! – közöltem vele suttogva.
-Nem, nem fogsz. – fordult vissza hozzám gúnyos félmosollyal az arcán. Nagyot sóhajtottam majd négykézláb megindultam a másik irányba, míg ő távcsövet formálva az ujjaiból fürkészte a terepet.
- Rohadt nagy kérés, ülni és kussolni? – forgatta a szemét mire én ’most már csak azért is’ alapon felüvöltöttem, és ha nem fogja be a számat, akkor még mindig csinálnám. Akármennyire is undorítónak találtam a helyzetet összenyálaztam a tenyerét és újra próbálkoztam a meneküléssel. Sikertelenül.
- Bírj már nyugton lenni. – szorult ökölbe a keze és könyörgő tekintettel meredt rám.
- Ha tudnám, mit akarsz. - húztam el a számat majd a sarkamra ülve kérdőn oldalra billentettem a fejem. A játszótér körül rendőrautók szirénáztak és sötét alakok, zseblámpákkal a kezükben indultak meg felénk.
- Teljesen jó. – vigyorgott az arcomba lesajnáló tekintettel.
- Mondd, hogy nem szöktél el! – temettem az arcomat a tenyerembe.
- Tudod, ki vagyok? Nem néztem volna ki belőled. – forgatta a szemét.
- Van TV-m, olvasok újságot és már ne haragudj, de mindenhol ti vagytok. – feldobtam a kapucnimat és megpróbáltam egy fának támaszkodva feltápászkodni a földről, de a bokámban lüktető fájdalom nem engedett. Az adrenalin teljesen elpárolgott a testemből, egyszerre minden súlyos lepelként nehezedett rám.
- Te nem vagy rajongó. – jelentette ki inkább csak magának.
- Gratulálok, hogy rájössz. – nyögtem fel fájdalmasan mielőtt visszarogytam mellé.